Itt jártunk:

Op Murphy 2017

location_on Stari Slatinik , Horvátország 2017-05-05

OP Murphy 2017

Проливной Дождь - „Szakadó eső”

Előzmények

A szabad Novosibinjsk kihirdette függetlenségét és csatlakozási szándékát Oroszországhoz. A megmaradt szabadságharcosok száma egyre növekszik, és így már képes lesz megvédeni magát a tagországok segítségével. Kedveztek a politikai szelek, Kína és Oroszország hathatós támogatásával már könnyen toboroztak tapasztalt harcosokat a világ minden tájáról, akiket a pénz és az áldemokrácia elleni harc motivált. A fanatikus szabadságharcosok és a zsoldosok együttesen már tiszteletre méltó erőt alkottak, nem beszélve a szokatlan gerilla taktikák nyújtotta stratégiai előnyről. A jól szervezett csempész hálózat Kínával és Oroszországgal korlátlan erőforrásokhoz juttatta Novosibinjsket, aki ezek után képes volt a létező legmodernebb fegyvereket beszerezni a nyugattal szemben. Az orosz és a kínai koalíció villámtámadása sikerrel járt a felkészületlen Egyesült Államok ellen. Egy év elteltével Kalifornia teljes területe valamint a Sziklás-hegység felé vezető út a Koalíció kezére került. A nyugati parti San Franciscot a kínai csapatok foglalták el, biztosítva így az utánpótlás zavartalan partra szállítását. Alaszka orosz irányítás alá került, így közvetlen a kapcsolat Oroszországgal. Az itt élő emberek többsége elégedetlen volt a helyzetével az amerikai kormányzás alatt, így örültek az oroszok bevonulásának, hangoztatva hogy ők eddig is a nagy medvével szimpatizáltak hiába adta el a területet Oroszország korábban az amerikaiaknak. Az oroszok utánpótlása Alaszkán keresztül könnyen megvalósult, katonai erejük többségét már át is csoportosították az amerikai kontinensre. Az USA a harmadik világban állomásoztatott csapatait visszavezényelte az anyaország védelmére. Ezeket az alakulatokat újraszervezték az ötödik flottával együtt, és felkészítették az így létrehozott hadseregcsoportot a San Franciscot érintő ellentámadásra. A védelem főhadiszállása a Coloradói Cheyenne hegységben fekvő El Paso városa mellett elhelyezkedő Peterson légibázison található. A belső amerikai területek jól védettek köszönhetően a híres Wyatt Earp ükunokájának tartott David Earp vezette jól megszervezett civil alakulatoknak valamint a megmaradt US Army egységeknek, akiket Clayton Abernely tábornok igyekszik egyben tartani. Köszönhetően a komoly ellenállásnak valamint a várható ötödik flotta ellentámadásának a támadó koalíciós csapatok beásták magukat. Mexikó és Kanada ez idáig semleges maradt, addig amíg a felek nem vetnek be tömegpusztító fegyvereket. Oroszország és Kanada embargó alá vonta Kanadát mert az északi ország nem engedi át az Orosz csapatokat Alaszkából az USA-ba.

2017/04/14 Kanada egy év elteltével megtörik az embargó alatt, átengedi területén az Emil Zhukov vezetette orosz csapatokat akik Montana hegyein keresztül támadást indítanak Colorado ellen hogy a megmaradt ellenállást letörjék.

A támadás célja a szervezett civil erők, akik nagy mennyiségű üzemanyaggal rendelkeznek a nagy hatótávolságú rakéták indításához. A verseny megkezdődött a két ellenálló fél között az üzemanyag birtoklásáért... A minden oldalról érkező támadás arra kényszeríti Amerikát, hogy védelme érdekében mozgósítsa minden haderejét, a regulárisaktól a polgári milíciáig. A védelmi erők maradéka egyesült Európában is (Németország, Egyesült Királyság, Franciaország, stb.). Ők így együtt alkotják a védelem csúcsát, a Tasc Force Spártát.

0.nap

Az évek óta nem látott esőzés közepette indultunk útnak a horvátországi Sibinjhez közeli Stari Slatnikbe, ahol az Op. Murphy sorozat nyolcadik része várta a vidék szerelmeseit. A tavalyi évben Ice Murphy volt, mert a jégeső az első napon pár óra alatt tönkre verte a játékot. Idén a játék honlapjának szlogenje: Új év, új pálya, új eső ….

Az eddigi összes Op Murphy játék során minden alkalommal találkoztam esővel, vagyis már csapatunk minden tagja készült valami esővédővel, hátha idén megússzuk. A korábbi évekhez hasonlóan szívélyes fogadtatásban volt részünk barátainktól, az ASK Slavonia szervezői gárdától. Megilletődve tapasztaltam, hogy a honlapon is elsőként regeltem, majd a helyszínen is. A nulladik napon a helyi közösségi házban (művelődési házban) voltunk elszállásolva, vacsoráig további 26 fő érkezett a mi kilencünk mellé. A szervezőktől tudtam meg, az idei alacsony létszám oka, hogy idén egy másik, nagyobb szabású airsoft találkozót is szerveztek erre a hétvégére a Split melletti Murterre. A már-már családias hangulatú estén a kiváló helyi sörök mellett, a helyi specialitás a Sarma (paprika nélküli töltött káposzta) várt minket vacsorára. A helyi focicsapat ultráival vacsoráztunk a Késdobáló Hörpintőben, ahol a „dohányzási tilalom” és a „kávét kérek” mondatokat véres megtorlás követi, kéretik kerülni. Az este során rengeteg játékmeghívót kaptunk, szinte minden csapattal azonnal megtaláltuk a közös nevezőt. Speciális ruhabemutató is volt, és a horvát hadsereg új ruháját felpróbálhattuk, sőt még a rendelést is megtárgyaltuk. A remek hangulat hajnal kettőkor kezdett alábbhagyni, a hálózsákok sorra nyíltak. Az idilli hangulatot két illuminált osztrák játékos törte meg, akik a vaságyaikat próbálták összeszerelni, csak előtte minden alkatrészt a metlakira ejtettek. Nos, akkor a labancokat nem igazán kedveltük … még…

Szóval háromtól csendes pihenő volt hatig-hétig, majd kezdődött a szombati regisztráció. Az online regisztrált 136 személyből csak 100 jelent meg, ami az arányokat illeti, 60-40% a Spártaiaknak a zsoldos Vérmedvékkel szemben. A regdíj világéletben 150 Kuna volt, arra nem ismerik az inflációt, és ha az üzemanyag ára öt forinttal nő, akkor a kenyér nem lesz tízzel drágább! Ezért a beugróért járt idén két meleg étel, felvarró, térkép, játékkellékek, ingyen sör (!) és rengeteg játékélmény.

I. nap

A „helitraktorok” pár forduló alatt felrepítették a felszereléseket és az embereket a pálya északkeleti csücskébe, a zsoldosok főparancsnokságára (HQ). A táborépítés aránylag egyszerűen ment, a kissé ingoványos talajon az úszóképes sátrakat felállítottuk, beöltöztünk a Geardo-méter szerinti magas besorolású vért- és fegyverzetünkbe.

1. küldetés: Village People

Az eligazítást követően a bajai csapattal karöltve déli irányba indultunk, a pálya középtáján megtaláltuk és elfoglaltuk az ingame falut. Magát a települést piros-fehér szalaggal jelölten „aknamező” védte. A megszállást követően hosszabbtávú védelemre rendezkedtünk be tizennégy magyar és négy horvát fővel. A tábort többszöri rajtaütéssel sem tudták elfoglalni, a támadók hullámai rendre megtörtek és elvéreztek a védelmünkön. Z két találatot is kapott, Joe is egyet, de Szepi doki szorgosan praktizált a faluban, közben Doszi, Vole és Drab az aknamezőtől délre, Lonyi és Zsé a falutól észak-nyugatra vadászott. Két rajt kompletten visszazavartunk minimális veszteség mellett. Az utánunk érkező baráti rajokat sorra küldtük tovább felderítésre, mert a helyet két sérült árán, sikerült önállóan is megvédeni. Másfél órával a megszállást követően a helyiek kitermeltek nekünk egy ballonnyi rakéta üzemanyagot, amit egy baráti rajjal visszakísértettem a HQ-ra.

2. küldetés: Steel Rain

Két és fél óra őrséget követően az első beérkező rajjal átvetettem a helyünket, hogy mi is kicsit kalandozhassunk végre kedvünkre. Az őrségváltás híre a horvát védők körében szemmel látható, általános pánikot váltott ki. Azért csak otthagytuk őket! A SAB a hegytető felé ment, ahol elvesztettük a kapcsolatot. Harminc perccel a kapcsolat megszakadását követően elértük a 172-es magaslatot. Egy baráti raj a segítségünket kérte a lezuhant orosz műhold felkutatásában. Míg ment a feladat megbeszélése (angol, német és horvát nyelven), a SAB narancsban jött felénk, mindenkit kilőttek. Majd fegyverropogás törte meg a napsütötte madárcsicsergős délutánt. Nekünk sem kellett több, a csapatunk a jól bevált dinamikus támadással nemcsak megtorpantotta az ellent, de az agresszív harcmodorunk miatt meg is hátráltak. Fantasztikus, sőt eufórikus élmény látni, ahogy húsz feletti veszteséget okoz és megfutamít továbbiakat a kilencfős egységünk. Délen Vole, Lonyi, Zsé és Z osztotta a halált, amíg a tárak és a rakaszok már majdnem teljesen kiürültek. Északon Joe 249-essel sorozta a bujkálókat, Drabbal és Szepivel próbáltuk támogatni a támogatót, közben Doszi sniperrel pontozott mellesleg. Természetesen, ahogy lenni szokott a tűzharcokban, mi is kaptuk a találatokat, amiket medikeléssel folyamatosan tudtunk áthidalni. Z és Joe is kiesett a második medikelést követően a beásott sniperek és DMR-ek lövéseitől. A sniper pontos, a DMR gyors, a DAASE viszont lehengerlő. A legyező alakzat és a dinamikus támadás fedezékbe kényszerítette a lövészeiket, miközben loptuk a távolságot. Húszon belül már csak másodfegyverrel próbáltak védekezni … eredménytelenül. További veszteség nélkül vonultunk az ellen HQ-ja irányába.

3. küldetés: Technical K.O.

Egy korábbi parancs értelmében minden, vélhetően játéktechnikailag fontos helyet és elemet le kellett fotóznunk, a koordinátáit feljegyezni. Közel egy órás tűzharcot vívva eljutottunk Spártához. Olyan közel jutottunk, hogy Lonyi mobillal lefotózta a parancsnoki sátrukat és tíz méteres pontossággal belőttük a koordinátáit. A felderítés végén a falut vettük irányba, ahol reményeink szerint újabb adag naftát gyártottak számunkra. A pofont nem csak adják, kapják is. Már lőszerünk is fogytán volt, két halott, sok sérült és fáradt ember, akik belefutottak egy beásott csapatba. A hozzánk verődött csapatból ketten, mi hárman kaptunk találatot tizenötről. A négy ellen pillanatokon belül narancsba bújt, amint Vole, Lonyi és Zsé kelepelni kezdett, Doszi csendes üzemmódba váltott az MK23- assal. Mivel addigra már mindkét csapatunk medike kiesett, jobb híján a raj szintű visszaállásra voksoltunk. Együtt indultunk vissza a HQ-ra, amit hat óra után értünk el. Lonyival tájékoztattuk az oldalparancsnokot a fejleményekről és bemutattuk a hírszerzésileg fontos fotókat. A parancsnok elismerését fejezte ki a megszerzett infókért, mert így már ki lehetett lőni azt a két rakétát a koordinátákra, amiket a labancok eljuttattak a Spártától délre lévő indítóállványokra. A két osztrák egy-egy, amúgy háromméteres rakétát vett vállra, indítóállványt a hónuk alá, és így rambóztak át az ellenséges területen, a táboruk mellett, hogy végül a 172-estől délre, egy fedezék nélküli mezőn felállítsák őket. Máris szimpatikusabbak lettek, és belopták magukat a májamba. Mert köztudott, hogy a szív csak egy izom, a máj viszont lebontja az alkoholt.

4. küldetés: Lost Ambush

A vacsora meleg Imre (MRE) volt, mellé frissen főtt szicíliai kávé és Drab csendessen pattogó tábortüze. Az önfeledt hangulatú vacsorát a parancsnok zavarta meg, készüljünk, mert gyors bevetés jön és csak a mieink hadra foghatóak, a többi egység szétszóródva a pályán, rádión nem elérhetőek. Az eligazításon elhangzott, hogy egy jármű fog az előre kijelölt úton haladni. A lehúzott ablakon át ki kell lőni a sofőrt, ekkor a mérnök kiugrik a kocsiból és a kísérete megpróbálja kimenekíteni. Őt szintén likvidálni kell! Az útvonal tudatában Szamossal megterveztük a rajtaütés helyét, majd egy négyfős zágrábi csapattal kerekedtünk fel, akik állítólag ismerték a terepet. A hétkor kezdődő gyorsküldetésre már éjjeli szettben mentünk, mert jól ismerjük a „gyorsküldetés” szó helyi értelmezését. A műveleti területet harminc perc alatt elértük, ámbár a horvátok és a GPS nem voltak egy hullámhosszon. A négy zágrábi ment a maga feje után, míg mi a kijelölt úton a műholdas rendszer alapján négy teljes hosszú túrára, de sem jármű, sem ember nem volt a környékünkön. Már sötétben indultunk vissza, természetesen nem értük el a parancsnokságot, de éreztük, hogy ez most bukta. A feladattal kapcsolatosan bevett szokás, amikor valamiért csúszás van az időpontban és helyszínben vagy létszámban, akkor az a „pontatlan hírszerzés” eredménye. A sötétben azért a Szepi-féle éjjellátót kézről-kézre adogattuk és kagylóztunk, hátha valamit vagy valakit meghallunk, de semmi. Szóval vissza a HQ-ra. Joe, Z és Drab szorgosan őrizte és táplálta tüzet, mi meg köré sereglettünk. Egy kis polgárpukkasztó kolbászsütögetés a tűzön közben hangos nevetés és baráti csevej közepette toppant be a parancsnok, ahogy szokott, küldetés van fél órán belül. Gyorsan szavazásra bocsátottuk a kérdést, de senki nem támogatta a további botorkálást a nyírkos-sáros erdőben éjnek évadján. Amikor az előző küldetésről érdeklődtünk, a parancsnok büszkén mesélte, a konvoj pár fős kíséretével a falu mellé ért, ahol a bázisőrség kirontott, mint Zrínyi a várból. Kilőtték a sofőrt, a mérnököt, a VIP-t, a moderátort és a fotóst is egy jó bő 40 másodperces tűzharc során! Ami újabb pontot jelentett mieink dicsőségtábláján. A SAB bevállalta az éjjeli küldetést és kimentek. Az indulásukat követően fél órán belül elkezdett esni az eső, ami reggelig kitartott. Szamos elbeszéléséből másnap kiderült, az éjjellátóval pásztázta a sötétséget, amikor egy bokron át érkező pontlövés leterített egy közelében álló játékost. Az éjjellátón állítgatott és bámult a sötétségbe, majd dermedten követte végig annak a lövedéknek az útját, ami szintén a bokron át érkező pontlövés volt és a saját mellkasában végződött. A technikai fölénynek mindig van magasabb foka, ezt ebben az esetben úgy hívják termo kamera (hőérzékelő). Az éjjel történt még, hogy a falut elfoglalta egy spártai csapat, miután mindent kitermeltek a vérmackók és kiürítették a helyet. Magyarán az értéktelen, védtelen falut veszteség nélkül elfoglalták. Ez úton is gratulálunk nekik! A labancok, némi horvát segítséggel felderítettek egy hidat, biztosították, moderátori kellékekkel aláaknázták, majd a kellő pillanatban egy szabotázsakcióval megsemmisítették. A híd pusztulása két, amúgy sértetlen Spártai szakaszt vágott haza, akik ezután inkább a hálózsákot választották. Az általunk megszerzett koordinátákkal és az összegyűjtött üzemanyaggal kilőttek két rakétát a spártai parancsnoki sátorra. Ettől a parancsnokság, a kórház és a vezérkar is két teljes órára kiesett a játékból. Mozgalmas volt az éjjel!

II. nap

5. küldetés: Hot Candle

Reggel hatkor keltem, a pár óra alvás annyira üdítő volt, már hónapok óta nem aludtam ilyen jót. Kikászálódtam a hálózsákból, beraktam egy chilis makarónit a melegítőtasakba, és a parancsnoki sátornál lobogó tűznél elmajszoltam az amúgy zsírban-vérben roppant szegényes reggelit. A parancsnok szerint bármikor jöhet küldetés, de jelenleg szerezői utasításra az eső miatt nem küldhetett ki további egységeket, és nem is rendelhet el általános ébresztőt. 7:00- kor „körbehordozták a véres kardot”, akció lesz 30 percen belül, készüljünk. A csapatom jóváhagyásával becsatlakoztam egy támadó alakulathoz, akik 9:30-kor kaptak engedélyt a tábor elhagyására, mert a fél óra az nem Greenwichi idő szerint ment. Cél az ellenséges HQ mögötti indítóállványokhoz eljutni. Mivel előzőleg csúnyán behatoltunk a Spártai HQ intim zónájába, ezért a játék további részében már nem volt támadható a hely. Magamra öltöttem a medic szerepet. A SAB 5 fője, 6 horvát és 2 osztrák kíséretében értük el a felszámolt falut, majd öt szektort tovább haladva dél-nyugatra ellenbe botlottunk. A 172-es magaslat körüli zavargásokban állóháború alakult ki, majd az átkarolás elkerülésére a jobbszárnyon a SAB szélesítette a frontvonalat, felfelé kaptatott a magaslatra, a balszárnyon a horvátok beásták magukat, a labancok kikerülték a tűzharcot és folytatták az utat a sűrű növényzeten át a célkoordináták felé. Az átkarolás lelassult, amikor szélesre húztuk az arcvonalat. Több sérültet is sikerült kihúzni a tűzvonalból DebiCsabi és Kopasz fedezettüze mellett, őket elláttam, majd folytattuk. A gyanúsan nagy ellenállás nem akart megtörni, mi viszont fogytunk percről percre. A halott ember nem beszél elv itt is él, de a két halott attól még haverkodhat … szóval kifaggattam egy Szamos által kilőtt játékost, ugyan mennyien vannak. A mi 14 főnknek sikerült belerongyolnia az ellen 40 fős csapatába. A 10 perces kivérzést követően BG-vel visszaindultunk a HQ-ra, hogy letegyük a lantot.

6. küldetés: Broken Arrow

A visszaúton összetalálkoztunk több ellenséges egységgel a falunál, és a bázisunk irányába haladtak. A tábort elérve lepakoltam a fegyvert és a mellényt, összeszedtem a felszereléseimet, kezdtem én is csomagolni. Váratlanul 11:20 magasságában elkezdtek belőni a táborunkba. Az emberek többsége már be volt csomagolva, csak páran viszonozták a tüzet. A parancsnok és testőrsége felkapta a legközelebbi fegyvert és próbálta lassítani az előrenyomulást, amíg a táborlakók feleszmélnek és szintén fegyvert ragadnak. Amikor érződött, hogy ez az utolsó emberig fog tartani, összekaptam a cuccom, és már futottam is fel a jobb szárnyon az aknamező határára, mielőtt teljesen átkarolnak. Két embert sikerült kilőnöm, de az elkeseredett harc vége nem volt kétséges. Csapatunk tovább színesítette a játékot, az egyik sátorban mobil kórházat rendeztek be, ahol Szepi doki látta el a sérülteket, hogy legyen egy leheletnyi esélyünk a szépítésre. A harcot délben parancsnoki utasításra beszüntették. A tábor elfoglalására már nem maradt sem elég idejük, sem emberük, ahogy nekünk sem. Vándor, vidd hírül a spártaiaknak, megcselekedtük, amit megkövetelt a haza … vagyis elkentük a szájukat! Az elmúlt egy évben ígéretünkhöz híven készültünk és meg lett az eredménye, nyertek a zsoldosok! Most már mehettünk megint csomagolni. A közösségi házba visszaérve elsőként kaptuk meg a győzteseknek járó elismerő oklevelet. Majd jött az ebéd, ami a szokott, kiváló gulyás volt. Többszöri szedést követően is csak húst találtam, zöldséget egyet sem, nem mintha hiányoltam volna. Köretnek fehér kenyér volt és korlátlan sörfogyasztás. Ettünk, ittunk, mulattunk … visszamennénk! Hálás köszönetem és minden tiszteletem a szervezőké, akik messzemenőkig teljesítették minden kívánságunkat, és elismerésem minden játékosnak, akik a zord idő ellenére is eljöttek, odatették magukat, és a fair-play-t mindvégig tartották.

Résztvevő csapatok

Horvátország

ASK Alfa

ASK C.A.T.

ASK Fenix

ASK Lika

ASK Oposum

ASK Požega

ASK Vuk

ASK Vukovar

AT Bos

AT Jasterb

AT KG-9

AT Kotlić Bojna

AT Suvorov

AT Ulfhednar

AU Podravina

AU RIS

TF 69

Magyarország

DAASE

Soft Air Baja

Szerbia

BiG1

Szlovénia

ASK Ultra Montem

Odin's Shield

Ausztria

TertiaUnitas

Bosznia-Hercegovina

ASK Centurion

Bulgária

Ghosts

TVU

Köszönjük, és találkozunk jövőre!